Mivel kezdjem?

Mostanában olyan érzéseim vannak, amik nem jók. Számomra már szokatlanná vált az, hogy kellemetlen érzéseim lennének, sőt áltlában (hála a jóégnek) már jó érzéseim vannak az élet szép.

Régebben amikor a világ széthulott körülöttem. Nem arról szeretnék beszélni milyen volt, hanem mit adott és vett el. A rossz dologok olyanok, mint a tanárok: elvesznek sokat vesznek el tőled, de olyat adnak amit máshonnan nem lehet megkapni.

Én sokmindent kaptam. Jobban fogalmazva kaptam egy valamit, ami akárhol felhasználhatók(elviekben - gyakorlatban is, de még nem probáltam mindenhol...filozófus.) Elvette ez a rossz dolog az életemből a középiskolai éveimet. Utálom. Utálom Utálom rohadt mocskos geci volt az összes a nevelő apám, az igazgató. mindegyik ember egy mocskos féreg. ez tapasztalat. saját önös érdekén túl nem lát tovább. saját magára gondol és az a valódi értéktelen alak, aki mindeközben feltünteti magát mint igazságos. Ki tesz igazságot? Világéletemben egy dolgot tartottam szem előtt nagyon gyerekkorom óta, az igazságot. Hol van az igazság? Én meg mondom sehol. Amit mi Istennek nevezünk, a szó szoros értelmében leszarja, hogy mi történik velem. semmit nem csinál soha. hagyja, hogy szenvedj ami majd megtanít valamire. Tudjátok azon gondolkozom, hogy nem kell. Nem azért nem kell, mert elegem van, mert nem bírom tovább, mert akármi. Hanem mert értelmetlen. Értelmetlenek látom ezt az egész evilági hacacárét. Újra az a gondolat él bennem, ami a depressziom idején. Jó lenne semminek lenni. Elfeledni mindent. Nem lenne se jó se rossz. Furcsa, hogy amire vágytam amikor teljesen hitemet vesztettem, ez már a reményem elvesztése után volt. Amikor már nem azzal fekszel le, hogy holnap jobb lesz, nem azzal kelsz fel, hogy a tegnapnak vége, ez a mai... Amikor már elvesztetted a reményt. Nem szörnyű érzés és nem is rossz. Mindent közömbösen fogadsz és bocsájtasz el. Semmi nincs. Nem vagy. Meghalsz. Márai azt mondja csak ekkor kezdesz igazán élni. Hazugság. Mindig is igazán élsz, csak nem eszmélsz rá. Persze érteni kéne Márai gondolatát, de ezt nem magyarázom el.

A lényeg: nem szeretnék semmit. el szeretnék menni. Ha nem működik, az amit kieszeltem. Akkor még mindig ott van az amire rájöttem. Nem számít soha semmi. Minden közömbös és semleges.

Szeretném meg nem történté tenni az összes eseményt. Mert áldás, hogy olyanokat tudok amit más nem, hogy képes vagyok akármiben alkotni, hogy filozófusok gondolatait értem meg vagy épp cáfolom. Hogy képes vagyok, olyan dolgokra amit más hasonló gyerek, de egy 10-20-30-40 évvel idősebb ember sem tudna. Mellékes. Az életemet akarom visszakapni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.