A szemem picit fáj, kicsit olyan mintha szemcséket látnák nagyon aprón.  Megint arra a döntésre jutottam, amit már korábban meghoztam. Furcsa, hogy az ember tulajdonképpen mindenben tudna helyesen dönteni, ha nem ámítaná mindig magát. Mindig mellékcselekvéseket végzek és mindegy, hogy éppen ez saját személyem kiteljesedése vagy rombolása, a lényeg mindig azon van, hogy jól érezem magam. Aztán mindig rájövök, hogy valóban semmit sem ér. Kitalálom, hogy többet nem fogom, nem is azt, hogy nem fogom, haenm hogy valami hiányzik valamit máshogy kell és mindegy, hogy épp az hogy túl sok vagy túl üres. Amikor túl kevés akkor még az elöző fázisban vagyok, amikor még azt hiszem, hogy 'na majd most'.
Mindennel ez van, reggel amikor felkelek és elindulok haza, amikor elkészítem és elszívo, amikor kártyázom és felszívom, amikor odamegyek és megmondom, amikor elköltöm és megeszem, amikor...Igen mindig akkor jövök rá, hogy semmire sem jó, hogy üres, hogy valami úgy hiányzik, mint az ételből az íz. Amit hiába fűszerezek jobbra-balra semmi sem változik, mégis csak a fűszerezek és kimarad a lényeg.
Ez most lehet drámaian hangzik, de valójában, ha nem élvezném saját magamat annyira narcisztikusan, mint azt teszem rettenetesen unatkoznék. Amúgy ez viselkedésem, egy paradoxon, ahogy kb. az egész személyiségem, a kinézetem és a gondolkodásmódom magamról, a képességem és a viselkedésem, mindenben a szín ellentéte látszodik. A legfurcsább, amikor egyszerre jelenik meg. Ebben viszont, annyi jó van, hogy elkezdenek úgyanazzal hozzáállással egészen máshogy értékelni, kizárolag akik kedvelnek. Egyik ismerösöm még 8.-as koromban azt mondta: 'Andor aki ismeri szereti, aki nem annak unszimpatikus.' És mivel mindenkivel talán túlságosan is kommunikatív vagyok elég hamar kiszúrom a szívélyes viselkedését, van hogy megelőzöm.
Ma elkezdtem dolgozni igazából, ugyanolyan kellemetlenül érzem magam, mint a régi sulimban. Úgy tudnám jellemezni, mint amikor elhaladsz egy gyönyörű kirakat előtt, zsúfolásig a legértékesebb dolgokkal, cikkekkel rakták tele, majd bemész és tapasztalod, hogy a bolt valójában üres.
Azért emlékeztet a mostani munkahelyem a régi sulimra, mert itt is a szarrágás megy, sőt kiegészül a versenyszellem egy igen gyakori karrier-szindrómájával: "Felfelé nyalás, lefelé taposás."  Engem szerencsére ez nem érint, mert ahogy észrevettem, elég nagy bizalommal fordulnak hozzám. Vagy csak én gondolkozok saját magamról így és azért tapasztalom, mert ez az elvárásom. Nem tudom. Nem is érdekel a lényeg, hogy bár 'Ne mondj rosszat, ha jót nem tudsz.' De felfordul a gyomrom, attól a bájmosolytól, mások szemébe szépnek teccelgéstől, emberekkel szemben viszont gusztustalan gesztusoktól. Erkölcs és jóindulat, teljes elvesztésétől, sőt kikérik maguknak a tiszteletet. Közben nem lehet kikérni a tiszteletet, nem lehet. Ha valaki kikéri, akkor az valójában félelem és utálat keveréke vagy önámítás a másik emberről. Nem lehet. Nem szabad. Illetve igen, nyugodtan lehet mindenki olyan, amilyen viszont engem irritál, irritál mert gusztustalan, értéktelen, ócska dolog. Egyetértek néha, Hamvas gondolatával, mely szerint igazán otthon egy másik szellemi Európában lettem volna, ahol olyan szellemekkel találkozhatok, akiket kedvelek és világnézetünk megyegyezik. Nálam talán egy kicst más gond van, fiatal vagyok és a saját korosztályomban még nem találtam olyan embert, aki teljesen személyiségemmel kiterjedne. Találkoztam filozófikus-gondolkodóval, saját egyedi véleményekkel, művésszel akár írásban, zenében vagy épp akármiben mely valóban mű, alkotás és nem csak hiúsági-bizonyítvány, humor és hülyeségek nagy kitalálójával, cselekvésekben önfeledt hülyével, ambicódús, célokkal és képeségekkel vagy lehetőség a képességre(!) felvértezett emberrel aki magánérdekből cselekedne, olyat pedig még távolról sem láttam aki a köznek akarna valait létrehozni, üzleties gondolkozóval. Találkoztam, de egyenként. Nagyon egyedül érzem magam, azt pedig hogy találok, olyan lányt akiben nem csak megbízok, de tudom hogy nem csak 'bólogatással' áll mellettem, szinte nem tudom... nem mere kimondani.
Ez is paradoxon, rengeteg barátom van, annyi, hogy akármelyik társaságban vagyok Bp-n és környékén biztos találok valakit aki ismer, vagy ismeröseből ismerek pár embert csoportot. Ritka, hogy nem. Mondjuk talán ez talán több szűkszubkultúra, de a saját korosztályom. Szeretnék embereket megismerni. Újakat. Nem is újakat, régiekkel elmélyíteni a kapcsolatot, vagy nem tudom. Ez is furcsa már napok óta leszeretném írni, hogy kiket tekintek barátaimnak vagy lehetséges barátoknak sok van aki érdemes értékes lenne talán.
De csalódok és ez a papírflash csak tovább rondít a dolgon. Szörnyű átkozom a napot, hogy májusban nyaltam. MInek? Hülyeség volt. Az egyetlen dolog az egész életemben, aminek nem tudok pozítivumot felhozni, max tanulságot, se semmit. Pedig nem egy kitaposott ösvény az életem. Szeretem az életet, valójában nem. Az életbe vetett hitet szeretem, azt hogy érdemes. Most is jól érzem magam pillanatokra, aminél nem kell több, saját nézőpontom szerint, mégis valami munkálkodik. Itt lenni felesleges, elmenni pazarlás. Annyi mindenre használhatnám magamat és már most tudom, hogy nincs értelme. Keríthetek ugyanneki egy részigazságot, de egységében nézve hazugság, csak üres szavak tartalom nélkül. Ez hiányzik a lényeg.
Múltkor kitaláltam egy idézetet:
Ha a boldogság egy egyszerű kabát lenne, még a szaharában is hordanám, még szerencse hogy a dolgok sosem egyértelműek. Boldogság, hiszen még szó is van rá. Akkor csak tudjuk mi az!? Lehet arról van szó, hogy más dolog valamit tudni és más érteni, érezni. Az előbbinél csak a kérgét nézük az almának, az utobinál bele is harapunk.
                                                                   Szeretném érezni a lényegét a dolgoknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.