Élvezem magam, nagyon élvezem magam. Mert olyan vagyok, mint senki más, mert minden meg van bennem, mert akármire képes vagyok, mert nincsen hozzám fogható. Ez persze nem jelenti azt, hogy másokat lenézek, mert nem ez adja meg az emberek értékét. Csak sokszor eszerint tévesen ítélnek.

Hiúk. Mindent csak azért tesznek meg, mert megprobálnak megfelelni másoknak. Tetszeni, akarnak, vagy épp a sort követni. Ezt helyzet és ember válogatja. Viszont sikerült az emberiségnek - megjegyzem, mint annyi mindenben - egy olyan dolgot létrehozni, ami a feje tetejére van állítva. Mert mi történik? Az egyik ember megprobál megfelelni a másiknak és mivel a másik is megprobál megfelelni a másiknak. Így egy sajátos szituáció jön létre: Mindenki a szokásjog szerint cselekszik, nincs önálló gondolkodás, mivel nem merik használni. Sok olyan dolog van amit megtennénk, de nem teszünk meg és sok amit megteszünk, de nem tennénk meg. Csak azért, mert mások így kívánják. 

A történet nem új. Nagyvalószínűséggel évezredek óta így van, de adok egy fejtörőt: Kik voltak azok az emberek, akik előre mozdították az emberiséget, akik újat egyedit hoztak létre, akik értéket tettek le az 'asztalra' ?

Hiúság. Ez az ösztön, érzés, megfelelési a vágy a magyarázata, hogy az emberi történelemben, miért van annyi jelentéktelen ember és miért oly kevés jelentős.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.