"az emberek nagyrésze értéklen. becsüld meg aki értékes. és örülj mert egy is elég belőlük."

 Fenti állítás igaz. Az életben minden célod és ambiciód, hiúságod elérése eltörpül azzal a tudattal szemben, hogy vannak emberek akik szeretnek. Akikkel letudok ülni és beszélgetni tudok, mindegy miről. Élvezem és annyira élvezem, hogy észre se veszem hogy élvezem.

Kezdek rájönni, hogy rengeteg embert ismertem meg és sokszor nem mondom hogy helyes vagy helytelenül döntöttem, mert ha nem így lett volna, ma nem lennék az akit D. Nagy Andor Balázsnak hívnak. Egyre inkább alátámasztottnak látom, amit belül már éreztem: Hogy kik hozzám képest az emberek?

Mégis ki mondhatja el magáról 19 évesen, hogy kiszedte magát a pszichiátriáról, hogy képes örülni még így is a legapróbb dolognak is?! Hány olyan embert ismersz ennyi idősen, aki nem hogy érti de még meg is tudja cáfolni pár nagy világszerte elismert filozófus gondolatait. És hányat aki egy konkrét teljes világnézetet épített ki magának? Én minden túlélek és mindenre képes vagyok. Nincs előttem akadály, mert én én vagyok.

Annyi minden értékem van, amelyek közül akár csak egy előtt is fejüket lehajtva tisztelettel gondolnak az emberek. De tudom, hogy ez nem valódi érték és valódi emberi értékeket is képviselek az önzetlenségemmel és őszinteségemmel. Mind ez sem emel fel akárki felé. De mindaddig amíg az emberek ítélkeznek felettem, addig én is ítélkezek magam felett, hiszen én én vagyok. És hozzám fogható nincs még egy a földön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.