Véletlenül került kezembe ez a könyv és mivel Wass írta egyik legkedvesebb versemet elolvastam, a minap.(Üzenet haza).

A történet rövid, de igen mély igazságokat tárgyal. Négy részre osztja szét:

Korea, Levél, Magyarország, Az Egyesült Államok.

Saját magamnak írom, amit írok. Ezért csak a saját gondolataimat írom le.

Amikor az elsőben beszélgetnek említ egy szép gondolatot, a sok közül:

"Este volt, és az estében egy percre megálltunk a gát mellett. A hatalmas, mozdulatlan víztömeg olyan volt a lemenő nap fényében, mintha olvasztott ólom lett volna. Feneyegető és félelmetes.. -Mi lenne, ha átszakadna ez a gát? - kérdeztem apámat.  Apám rám nézett, és az arca nagyon komoly volt. - Falvakatsodorna el a víz, és sok ezer embert megölne - felelte halkan. -Veszedelmes játékokat űznek ma az emberek szerte a Világon. - Ezt mondta apám. És ezek a szavak jutottak az eszembe később, évek múlva, amikor Szófia utcáin végighömpölygött a megvadult emberi ösztönök áradat, és bedöntötte az otthonok kapuit."Szerintem nem kell magyaráznom, vagy talán azzal egészíteném ki, hogy az érzelmek és nem az ösztönök. Utána feltesz kérdéseket: Hogy ki a hibás? Valójában meg lehet mondani, minden egyes gyakorlati dolognál, de ez lényegtelen. Mert ha nem mi vagyunk a hibásak, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem mi vagyunk a felelősek.

A könyv visszatérő szereplője, mint mese Johannes és a keresztes lovagok, kik egymagukban haltak meg olyan eszméért, mely csak pár felelőtlen 'gyerek' buta játékszere. Régen ezek a gyerekek, kik 'Kereszténységnek' nevezték az eszmét, ma 'Kommunizmusnak' 'Szabadságnak' és 'Kapitalizmus védelmében' és hasonló szép jelszavakban játszadoznak ember életekkel, hogy több vagyonra és hatalomra tegyenek szert.  Wass feltételezése, amivel én is egyetértek és a Bibliában található, hogy 'akik Igazügyért haltak meg, sohasem halnak meg' csak elmennek, aztán valahol, valamikor ismét találkoznak. Aki azt mondja, hogy Isten nem létezik, az buta ember. Ássa le magát a tudományokban és megtalálja, sohasem tudja majd szavakkal megfogalmazni, de látni fogja a láthatatlant.

A Levélben, az anya olvassa levelét, amiket fia írt Koreában, a gondolatai olyan mélyre hatóak és tanítóak, tisztázóak, hogy csak elolvasni lehet újra. Viszont annyit megprobálom elmondani: sok történetet elmesél, melyek alatt megismerhetjük az emberi bűnöket - melyeket a valódi, értékes emeberek nem képesek feldolgozni és még mindig hisznek- és a valódi becsületet. Valamint a legszebb pillanat az utolsó pár sora, amin meghagyom nektek, hogy rágodjatok.

Magyarország 1956-ban.

Újra találkozunk az egyik szereplővel(vagy inkább szereplőkkel ;) ).

Szintén történetek, kik a kommunisták és miért fontos kiállni az Igazügyek mellett. Hogyan butítanak meg és tévesztenek meg embereket szép szavak. Valamint leszeretnék írni egy fontos dolgot:

"Háromféle ember van ebben az országban - szólalt meg egy idő múlva őjra a sebesült, mély undorral a hangjában - háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a Világgal, a korménnyal, ami ennek a Világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Ebben mind egyformák. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hason csúszik, farkát csóváálja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vadfarkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommustább a kommunistánál(remélem nem maradsz le a címkéknél, koncentrálj a tartalomra), csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte. Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. MIndenkiért és mindenki helyett. Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgy is nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca,sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt,  meghajlik, meggörbed, tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De soha sem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arran, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe se jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon a jussáért, a szabadságért, bármiért... érted, Anka?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.