Nem azért írok ezekről, mert szeretnék. Hanem mert valakinek talán hasznos lehet.

Régebben amikor nagyon rossz dolgok történtek körülöttem. Minden szétomlott, eltűnt a bizonyosság, hogy valami értelme van. Nehéz ezt elmondani, mert sok dolog történt, amit így utólag nézve, ahogy a Heaven Street Seven fogalmaz: 'több tonna semmi, nyomja szívedet.'

Valójában minden dolognak, mi adunk hitet értelmet. Mi határozuk meg az értékét és sokszor(sőt) tévesen. Annyit elmondok erről, mert nem szeretnék arról beszélni, ami velem történt, hogy amikor pszichiátriára kerültem és megismertem más embereket, egyet se találtam akivel szintén hasonló súlyú dolgok történtek volna. Mégis mindenkire ráragasztották a depressziót. Ez nem azt jelenti, hogy én többet bírok. Bízom benne és tudom is, hogy akármit ki bír az ember és amikor feláll a földről erőt kap. Ezt is nehéz megfogalmazni a lényeg, hogy mélyebb igazsága van ennek a mondatnak: Ember segíts magadon és Isten is megsegít. Valamint, hogy az emberek akármi miatt képesek butaságokra, öngyilkosságra. Csakhogy szemléltesem: ha egy porszem rám szállna és zavarna és ezen nem tudnék változtatni(illetve ezt feltételezném) akkor még ezalatt is összeropanhatok.

Amit én tapasztaltam az az, hogy amikor az ember eljut arra pontra, amikor már csak negatív dolgok történnek vele és már abban sem bízik, hogy holnap jó lesz. Amikor elveszik a remény és már csak az tartja benned a lelket, hogy van egy húgod aki számít rád. Akivel Te magad tennél rosszat, ha otthagynád. Nincs semmi és senki az értékes embereken kívül, temagad már nem számít. Jöhet akármi mert már nem számít. Szétesel. Olyan mintha, egy malomkő közzé szorulnál és csak préselne szét. Valójában már halott vagy, mert szétestett a személyiséged.

Innen üzenem mindazoknak, akik butaságokat forgatnak a fejükben: A legnagyobb áldás a legnagyobb átok.

Nehéz ezt elmondani, de higyetek nekem, mert ha valaki akkor én tudom. Ebben viszont biztos vagyok. Az élet idővel, mint egy gyöngysor áll össze. Darabokból raktam össze magamat. Valójában örülök. Örülök, hogy olyan dolgokat éltem át, mint ez a másfél év az életemből. Olyan dolgokra jöttem rá, amelyek nélkül nem lennék az aki ma vagyok, jobban mondva kevésbé tudnám kihasználni önmagamat. Itt az értelme ennek a mondatnak: Azt szereti az Isten, akit a legjobban ver.

Viszont aki szemfülles fellelheti sok helyen. Például a művészetekben: Mit is mond Mephisztó?

-Ki vagy te?

Aki mindig rosszat akar, mégis a jót szüli meg általa.

Vagy épp az ember tragédiájában. Aki amúgy megérti Madách valódi gondolatát és nem azt a hülyeséget, amit okítanak, az előtt leesik a tantusz.

A lényeg állj fel mindig! SOHA NE ADD FEL! SOHASEM! MINDIG ÁLLJ FEL! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.